1956. Október 23: Magyarország és Venezuela, a szabadság visszhangja

1956. Október 23-án Budapesten diákok indultak a Műegyetemtől a Bem-szoborhoz, kezükben a 16 pont követeléseivel: szabad választások, sajtószabadság, a szovjet csapatok kivonása. A tömeg óráról órára nőtt, estére már százezrek álltak a Parlament előtt.

A tüntetők ledöntötték a hatalmas Sztálin-szobrot, a diktatúra jelképét. A Magyar Rádió épületénél azonban a karhatalom (ÁVH) sortüzet nyitott a fegyvertelen fiatalokra. Aznap éjjel Budapest utcáin barikádok emelkedtek, civilek és munkások fegyvert ragadtak, és szembeszálltak a szovjet tankokkal.

Néhány napig úgy tűnt, valódi változás jöhet. Nagy Imre miniszterelnök reformokat ígért, és megkezdődtek a tárgyalások a szovjet csapatok kivonásáról. De november 4-én Moszkva hatalmas erőkkel támadt: több ezer tank és katona zúdult a fővárosra. A forradalmat leverték, több mint 2.500 ember halt meg, és mintegy 200.000 magyar menekült külföldre.

Venezuela, amely akkoriban szintén diktatúra alatt élt, figyelemmel kísérte az eseményeket. 1958-ban, a demokrácia visszatérésével, az ország menedéket adott magyar menekülteknek, akik Caracasban és más városokban új otthonra leltek.

Ma, magyarországi venezuelai közösségként, 1956 történetében saját tükörképünket látjuk: a szabadságvágyat, a bátorságot és a közös emlékezet erejét.